Andy Warhol és a televíziózás


„Mindenhol tudok dolgozni: kis és nagy helyeken is.” – mondja David Hockney egy amerikai tévéinterjúban 1981-ben.
Ahogy beszél, a kamera a ruháját fürkészi, különös részletekre fókuszálva a külsején – a furcsa zoknijára, a piros-fehér sapkájára… Végül Mr. Hockney elhallgat és elhangzik a riporter első hallható kérdése: „David” – mondja egy hang, melyet azonnal felismerünk, ő Andy Warhol – „szereted a szőkéket?”
Warhol egész életében mestere volt számos médiumnak: festményeknek, szobroknak, filmkészítésnek, divatnak és, mint az Interview című magazin szerkesztője, a magazinkiadásnak is. A Hayward Gallery Londonban egy új szemszögből tekint vissza munkájára: először nyílik kiállítás arról a 42 darab tévéepizódról, amit valaha készített - sugallva, hogy amikor a showkészítés finom művészetéről beszélünk, ez a félénk, furcsán kinéző ember Pittsburg-ból nem volt teljesen idióta. Nem hagyta, hogy megállítsák.
„Szeretem a televíziót.” – mondta egykor Warhol. „Ez az a médium, amiben leginkább szeretek ragyogni. Igazán féltékeny vagyok mindenkire, akinek saját showja van a tévében. Szeretnék egy saját showt.”
A Fashion című 10 részes show volt Warhol első behatolása a televíziózásba, mely a divat pazar világáról szólt. Egy helyi, new york-i tévécsatorna, a Manhattan Cable adta le a 30 perces műsort $75-ért. Vincent Fremont – a show producere és később az Andy Warhol Enterprises alelnöke – szerint, ez egy olyan csatorna volt, „ahol néha a műsorod első 10 percét nem adták le, mert még tartott a hokimeccs”.
Az első rész – a Make-Up – a szájfény és a szemceruza felviteléről szólt. Egy mozdulatlan kamera vette fel, ahogy egy gyönyörű modell igazi, partiba illő démonná válik. Az egész annyira lényeg nélkülinek hat, mégsem tudod levenni a szemed a modell szögletes arcáról, melyet a kamera gyönyörűen mutat meg.

Egy kevésbé ambiciózus ember ezen a ponton véget vetett volna kezdő televíziós karrierjének, de - meggyőződve arról, hogy csak a tévé adhatja meg számára a világhírnevet, amire vágyik – Warhol elutasította az elbátortalanítást.
„A televízió olyan dolog volt, amivel Andy tényleg törődött.” – mondta Mr. Fremont.
„Andy Warhol showja 27 részt élt meg a több, mint 3 év alatt, felgyorsulva sebességében (egyes őrült epizódokban akár 30 vendég is szerepelt) és nagyságban. 1985-ben – egy éven át tartó tárgyalások után – Mr. Fremont biztosította a show újjászületését az MTV-n, melyet Andy Warhol 15 percének neveztek. Végül Warhol álma, hogy műsora rendszeresen szerepeljen egy nemzeti tévében, valóra vált.
„Ha a tévében futó legnagyobb show sztárja lennél és egy este sétálnál a levegőn egy átlagos utcán Amerikában, és ha benéznél az ablakokon és magadat látnád a televíziókészülékekben mindenkinek a nappalijában, elfoglalva egy kis helyet náluk, el tudnád képzelni, hogy akkor hogyan éreznél? – írta 1975-ben Warhol. „Valaki, aki tudja, hogy rendszeresen szerepel valakinek a tévéképernyőjén… megvan minden tere, amit bárki valaha kívánhatott, ott a televizókészülékben.”
1987 február 22-én Warhol - miután befejezett négy részt az Andy Warhol 15 percéből - egy rutin műtét után bekövetkező szívrohamtól meghalt.
Azon a napon, amikor Warhol meghalt, David Sussking, aki akkor Amerika egyik legelső és legismertebb beszélgetős műsorának a házigazdája volt már 30 éve, szintén elhunyt. Mindkét haláleset a másnapi New York Times címlapján szerepelt, ám Warholé az oldalon kissé feljebb. Apróságnak tűnik – hogy egy művész több ismertséget szerzett magának, mint egy tévésztár – de ez az a poszthumusz egoizmus, ami Warhol arcára csalta a mosolyt halálakor.

(A teljes cikk angolul itt olvasható.)