Brion Dillon állítja, hogy Charlotte Brontë, Charles Darwin és Marcel Proust mellett Andy Warhol is hipohonder volt. Nem hat meglepetésként, hogy a késő 20. század termékeny képzelőerővel megáldott művésze a hipohonderek sorába tartozik. Warhol testi tünetei jól ismertek - hajhullás, rossz bőr, fizikai és érzelmi sebek az 1968-as lövöldözéstől ... -, de naplói egy sokkal szélesebb skáláját tárják fel félelmeinek: rák, agydaganat, AIDS ("the magic disease"- ahogy ő fogalmazott) és maga az orvosszakma, mely végül a halálát okozta.
Warhol előfutára volt a világnak, amelyben ma élünk: élete és művészete úgy tűnik előrejelezte a mai kor megszállottságait - súly, arszín, kor, kinézet, az új vírusok fertőzőképessége és a régi kórokra talált gyógymódok hatásossága - egy olyan társadalomnak, amely egészségügyileg felvilágosultabb mint valaha, de ugyanúgy meghökken a csúfos betegségekről készült hátborzongató képek láttán és küzd a fogszuvasodás ellen.
Warhol előfutára volt a világnak, amelyben ma élünk: élete és művészete úgy tűnik előrejelezte a mai kor megszállottságait - súly, arszín, kor, kinézet, az új vírusok fertőzőképessége és a régi kórokra talált gyógymódok hatásossága - egy olyan társadalomnak, amely egészségügyileg felvilágosultabb mint valaha, de ugyanúgy meghökken a csúfos betegségekről készült hátborzongató képek láttán és küzd a fogszuvasodás ellen.
(forrás - Guardian)
